Állati oldal!

Egy összetett és nemes sportág

A díjugratást, díjlovaglást, lovastusát (military), fogathajtást, lovastornát, távlovaglást és a western reininget magában foglaló lovassport hazánkban nagy hagyománynak örvend. A lóversenyekkel ellentétben, ahol a lovak gyorsasága, kitartása és a kitűnő teljesítménye az elsődleges szempont, a lovassportok versenyein a lovas felkészültsége, teljesítménye és tudása a mérvadó. Döntő jelentőségű, hogy a lovas az állatot engedelmességre idomítsa és fejlessze ügyességét. Lássuk, melyek is az egyes szakágak története és azok szabályai.

Az egyik leglátványosabb és legismertebb lovassport, a díjugratás gyökerei a vadászlovaglásra és a tereplovaglásra vezethetők vissza. A lóháton kutyafalkával űzött vadászat széleskörű népszerűségnek örvendett Nyugat-Európa arisztokratáinak körében. A 19. században elterjedt úri sport során fontos szempont volt a lovak megfelelő képessége és kiképzése, hiszen a vadászatok alkalmával sokszor kényszerültek a természetes terepakadályok átugrására. Ennek a megfelelő kiképzésnek az igénye hozta létre a díjugrató sportot, amelyet később már versenyek is követtek. Az első magasugró és távolugró lovas versenyt 1868-ben rendezték meg Írországban, a Dublin Horse Show keretében, amelynek célja szintén a vadászlovak kipróbálása volt. A mai modern versenyeken a lovasok különböző, egymástól eltérő magasságú és szélességű akadályokból álló sorozaton ugratnak át. A versenyt természetesen a pályát a legkevesebb verőhibával a szintidőn belül teljesítő lovas nyeri.

A lovassportok közül a ló idomítottsága és engedelmességi készsége a legélesebben a díjlovaglásban mutatkozik meg. Visszatekintve XIV. Lajos korára elmondhatjuk, hogy már az akkori seregbeli kiképzésében sokat adtak arra, hogy a lovak a legkeskenyebb helyen is engedelmesen mozogjanak, forduljanak, nyugodtak maradjanak, ugyanakkor ne veszítsenek robbanékonyságukból sem. Ebben az igen magas követelményű egyéni sportágban a ló és lovas tulajdonképpen az egymásközti tökéletes harmóniát és összhangot mutatja be a porondon. A nemzetközileg előírt díjlovagló négyszögben a ló a kiképzési fokának megfelelő, meghatározott feladatokat kap, amelyeknek végrehajtását egytől tízig növekvő pontokkal értékelik a bírák. A pontszámok összesítés után alakul ki a  versenyzők végleges pontszáma és ezáltal a verseny sorrendje.

A lovastusa, azaz a military a katonaság által tesztelés céljából szervezett tereplovaglásból ered. A lovassportok királynőjeként számon tartott lovastusa a mai napig a legnehezebb lovas szakágnak tekinthető. A military elnevezés az 1905-ös brüsszeli Military International verseny nevéből származik, amely a sportág első versenye volt. A háromnapos, összetett rendezvény három részből állt. A díjlovagló gyakorlat mellett a katonai versenyzőknek egy lovast és lovat egyaránt kimerítő tereplovagláson, majd végül egy díjugrató versenyen kellett bizonyítaniuk. A díjlovaglás és díjugratás mellett 1912-től olimpiai sportágnak számító militaryben a második világháború óta civilek is versenyezhetnek.

A legrégebbi múltra visszatekintő sportok egyike a fogathajtás, hiszen már az ókori görög Olimpiák versenyszámai között is szerepelt. A modern fogathajtó versenyek, amelyek három versenyszámból állnak, szervezett sportként alig egy évszázada léteznek. Hivatalos sportággá csupán 1970-ben vált a fogathajtás, míg az első hivatalos Európa Bajnokságot 1971-ben rendezték Budapesten. A fogathajtás szabályai szerint a díj-, marton- és akadályhajtásból álló versenyszámokban a hibapontok végösszege adja a végső sorrendet. A bajnokot az összetett eredmények alapján hirdetik ki.

Az akrobatikus elemekkel tarkított lovastorna története szintén a katonaságig vezethető vissza, hiszen a katonák lovas kiképzésében nagy szerepe volt az ügyességet fejlesztő kötelező gyakorlatoknak és egyensúlyérzéknek. A modern lovastorna, azaz "voltizsálás" (a francia voltige szóból ered, amelynek jelentése röpködni) gyakorlatait a versenyzők lépésben, ügetésben és vágtában mutatják be. A felkészítés folyamán a voltizsálók valamennyi jármódban megtanulják a gyakorlatokat. A leginkább a gyerekek körében népszerű sportágban a feladatokat a ló hátán, fel- és leugrásoknál közvetlenül a ló teste mellett hajtják végre. A voltizsálás a versenyeken bemutatásra kerülő kötelező és szabadon választott gyakorlatok mellett alapgyakorlatokból áll. A lovastornán, amely hazánkban 1985 óta létezik hivatalos sportként, csapatban, párosban és egyénileg is indulhatnak a versenyzők.

A fogathajtás mellett a távlovaglás tekinthető rangidősnek a lovassportok szakágai között. Az Ausztráliában és az Egyesült Államokban különösen népszerű sportágnak három kategóriája van, így a versenyeket a rövid-, közép- és főtávon rendezik, 60, 90 és 120 vagy 160 kilométeren. A távlovaglásban alapkövetelmény a ló és a lovas kiváló erőnléte. Magyarországon egy idényben öt alkalommal rendeznek magyar bajnoki futamokat távlovaglásban, amelyet a Nemzetközi Lovas Szövetség 1980-ban nyilvánított hivatalos szakággá. Bajnokot az öt bajnoki futam eredményeinek összesítése alapján avatnak.

A wester reining lovaglás, vagy ahogyan másképpen nevezik western díjlovaglás, az egyik legdinamikusabb lovas sportág. Az Amerikából indult lovas szenvedély Európában is egyre közkedveltebb. Az igazi "ranch" hangulatot árasztó reininget 2000-ben a Nemzetközi Lovas Szövetség felvette a már meglévő hat szakága mellé, ráadásul 2012-re már hivatalos versenyszáma lesz az olimpiának is. Elsődleges szempont a sportág versenyein a ló megfelelő irányítása, minden mozdulatának kordában tartása. A lovasnak való engedelmesség mellett az arénában pont jár a gyorsaságért, stílusért, koncentrációs képességért, könnyedségért.

Érdekeség

Nem minden ló van oda a vízért, és bár egyes lovak szívesen úsznak, a tenger hullámait nem kedvelik. Vannak olyanok is, akik még egy tócsába sem hajlandók belemenni (biztosan tapasztaltátok már)! Hogy kigyógyíthasd a lovad a víziszonyából, sok türelemre lesz szükséged. Először csak pocsolyákon sétáljatok át, majd vidd el egy sekély csendes vízhez. Menjetek együtt lovagolni olyan lovakkal, akik szeretik a vizet!!!

Western lovaglás

Sokan kérdezik tőlem, miért választottam a western lovaglást. Vannak köztük olyanok, akik egyáltalán nem ismerik és kíváncsiak; vannak, akik szeretnének belevágni, de még bizonytalanok; és vannak olyanok is, akik számára a western az, amikor a bőrkabátos, chaps-es fickó western nyeregben yiiiihaaaa-zva elvágtat mellettük az erdőben, aki nincs tekintettel se lóra, se emberre. Mert van, aki ezt tapasztalta.

Legtöbbünknek a filmekből ismert vadnyugat romantikáját jelenti a western. A nyerget, a kalapot, a szabadság érzését, amikor a cowboy hűséges lova hátán ellovagol a lemenő nap irányába.

Bár messze nem vagyok kompetens a témában, megpróbálom röviden leírni, mit is jelent a western ? számomra.

 Feltehetőleg azt mindenki tudja, hogy a western stílus a marhák vagy egyéb állatok körüli munkákból alakult ki. Mexikóban, és Amerika déli területein hatalmas marhacsordák éltek. ?kezdetben - szabadon, és csak a rajtuk lévő billogból tudták megmondani egy-egy elcsavargott bociról, hogy kihez is tartozik. Egy ilyen több száz vagy még több állatból álló csordát képtelenség lett volna egy nálunk honos pásztor + pásztorkutya párossal irányítani. Lóháton viszont nagy távolságokat is gyorsan meg lehetett tenni, hatékonyabban össze lehetett terelni a csordát, át lehetett hajtani őket más területre, le lehetett választani például egyes beteg egyedeket, be lehetett fogni őket a billogozáshoz, tehát rengeteg munkánál volt szükség a ló segítségére.

Tulajdonképpen többről is van szó, mint segítségről: ló ezekben a munkákban kulcsszerepet játszott: gyorsnak kellett lennie, hogy terelésnél vissza tudja hajtani a széthúzó marhákat; fordulékonynak és robbanékonynak, hogy követni tudja az állatok minden mozdulatát. (A hagyományos western fajták - quarter horse, appaloosa - gyakran együtt születnek ezzel a ?cow sense?-szel, vagyis érzik a marha minden mozdulatát, mint egy jó pásztorkutya, aki a gazda utasítása nélkül is ? önszorgalomból ? fegyelmezi a rá bízott állatokat.) Tehát egy könnyen tanítható, izmos lóra volt szükség, aki semmiképp sem akadályozza a munkát azzal, hogy ijedezik, vagy ellenszegül.

A lovas a ló hátáról használta a lasszót vagy más eszközt, tehát egy kezével tudta csak fogni a szárat ? ehhez a lónak a lovas minden segítségére villámgyorsan ? automatikusan - kellett reagálnia. A segítségek is ehhez alkalmazkodtak. A szársegítség a western stílusban indirekt módon hat ? ez azt jelenti, hogy ha balra akarunk fordulni, akkor nem a bal szárat húzzuk, hanem a lazán lógó jobb szárat érintjük a nyakához (neck-reining) és azzal fordítjuk balra. Emiatt a szár súlyos bőrből van (általában), hogy a ló megérezze, ha hozzá ér. A zabla a már kiképzett lovakon általában feszítőzabla ? ami a hiedelmekkel ellentétben nem fegyelmezésre való, hanem arra, hogy a ló a legkisebb mozdulatokat is megérezze a feszítőkarok emelő hatása miatt. A western nyereg spanyol/ mexikói eredetű, és legfőbb funkciója a biztonság és a kényelem (gondoljunk a napokig tartó terelésekre) Nem hiányozhat róla a nyeregszarv, ami eredetileg arra való, hogy ha a cowboy meg akarja állítani a meglasszózott marhát, akkor ne rántsa ki a nyeregből, hanem a sokkal stabilabb nyereghez legyen erősítve a lasszó vége, és a ló súlya tartsa meg az állatot.

A stílus lényege, hogy a lovat nem hajtjuk és piszkáljuk folyamatosan: ha megtette, amit kértünk, akkor békén hagyjuk ? ez a jutalma. Másik jellemzője, hogy kevésbé hangsúlyos a csizmasegítség és a szársegítségnek is csak jelzőértéke van. Legnagyobb szerepe a testsúlysegítségnek van.

A mai western versenyek a hagyományos, marhával kapcsolatos munkákat szimbolizálják.

-A reining vagy western díjlovaglás a ló legkisebb segítségekkel való tökéletes irányítását célozza meg.

-A cutting (leválasztás a csordától), a roping (lasszózás), a team penning (csoportos bekerítés) a marhák körüli munkákról szól.

-A trail versenyen a feladat a terepakadályok leküzdése.

-A barrel racing (hordókerülés) és a pole bending (szlalomozás) a gyorsaság és fordulékonyság versenye.

-Ezen kívül még sokféle megmérettetés létezik, ahol a stílust, a ló felépítését, az együttműködést stb. díjazzák.

Egyre több szó hangzik el az úgynevezett ?suttogásról?, amit a westernből eredeztetnek, és úgy tűnhet, hogy a lóbarát belovaglás és kiképzés a western stílus sajátja. Ez csak részben igaz, ugyanis amikor a westernló még valóban munkaló volt, akkor megesett, hogy csak a nyereg volt állandó, a lovak cserélődtek alatta. A cowboyok nem kímélték a ?munkaeszközeiket?, hiszen rengeteg volt belőlük. A cél a ló minél egyszerűbb és gyorsabb munkába állítása volt. Nem volt idő a ló ?lelkére?. Természetesen voltak lovasemberek, akik már akkor is próbálták megismerni a faj természetét, és ezt felhasználva képezni őket; ez az, ami ma újra felfedeztek és hirdetnek. De én azt hiszem, a lóbarát kiképzési módot nem lehet egyetlen lovaglási stílusból származtatni, hiszen lószerető emberek mindenhol voltak/vannak.

Muity Marinka

A western lovaglás eredete

Történelmi utazásunk abban az időben kezdődik, amikor spanyol telepesek a meggazdagodás reményében meghódították a mai Egyesült Államok dél-nyugati részét. A kontinens végtelen távolságait azonban úgy tűnt, hogy csupán lovakkal lehet legyőzni.
Kalifornia akkoriban olyan spanyol kolónia volt, mely 150-200 évig a világtól elszigetelten létezett. Az egykor a hódítókkal érkezett lovak ? a szarvasmarhákhoz hasonlóan ? teljesen szabadon éltek, s ők alkották a vadon élő mustang ménesek állományát. A telepesek a legjobb lovakat befogták és betörték.
Ez a vidék és életforma szükségessé tette a lovaglást. A spanyolok a vaquerók (Spanyolországban így hívták a tehenészeket) lovas hagyományait is ápolták. A kaliforniai zabla és a western nyereg a spanyol zablákból és nyergekből alakult ki.
A lovaglás új irányzatainak kifejlődésében fontos szerepet játszott az észak- és kelet-európai telepesek előrenyomulása Amerika keleti részéről. Megkezdődött az ?aranyláz? korszaka. A spanyol telepeseket a mai Texas, Új Mexikó, Arizona és Kalifornia területéről Mexikóba üldözték.
A 19. században kezdődött meg a keleti nagyüzemekben a húsfeldolgozás, ezért az elvadult texasi szarvasmarha csordákat befogták, és a marhaközpontokba (Abilene, Dodge City, Witchita, Tombstone) hajtották, majd onnan vasúton keletre szállították őket. Mintegy 30 évig ezek a nagyszabású jószágterelések formálták a nyugat történetét, melyek a mai western lovaglási stílus kialakulásában is nagy szerepet játszottak.
Két lovaglási mód alakult ki ebben az időszakban: a kaliforniai és a texasi stílus.
A kaliforniai stílust a nagy, szabad területeken dolgozó vaquerók alakították ki, akik a hagyományt követve, meggyőződésből voltak lovasok. Elődeik Spanyolországban bikaviadalokon vettek részt, és harci lovakat képeztek ki, melynek technikájából a vaquerók átvették azokat az elemeket, melyeket a marhákkal való munka során alkalmazni tudtak. Számukra ménesekkel dolgozni generációk óta megszokott dolog volt. Lovuk legértékesebb tulajdonuk volt.
A texasi stílus szintén a spanyol lovagló hagyományokon alapul, ám elsősorban a marhahajtás gyakorlati részének követelményeit tartotta szem előtt.
A nagy marhahajtások a legendás Chislholm ?ösvényen folytak. Ebben az időszakban 4 millió szarvasmarhát tereltek texasból a teherpályaudvarokra.
A marhacsordák tulajdonosai otthontalan férfiakat fogadtak fel, akik néhány dollárért vállalták a megpróbáltatásokat. Vad lovakat fogtak be, néhány hét alatt képezték ki őket, s már akkor belovagoltnak számítottak, ha embert tűrtek meg a hátukon. Ezeket a lovakat az út végén eladták.
A texasi farmokon dolgozó lovast - eredetileg idénymunkást ? a sors változtatta lovassá. Számára a marhák őrzése volt a legfontosabb, s ennek kiváló eszköze volt a ló.
A 19. század egyik borzalmasan hideg telén majdnem az összes északi államban élő szarvasmarha elpusztult. Az eddig csupán szezonmunkásként alkalmazott marhapásztorokat innentől kezdve egész éven át foglalkoztatták. Megváltoztak a szarvasmarhák és a lovak fajtái is. Tudatos tenyésztéssel a támadó kedvű longhornból erős hús-marha fajta alakult ki, míg a félvad lovakból különféle keresztezésekkel kialakították a közismert quarter horse fajtát. (V. Melléklet: Szemelvények a Vadnyugat életéből.)

Összegezve tehát a kaliforniai stílust szinte minden külső befolyás nélkül egészen a 20. századig ápolták és fejlesztették. A mai napig a kaliforniai hatás jellemzi Kalifornia, Oregon és Nevada államok lovaglási stílusát. A texasi stílus a mai Texas környékén kialakult spanyol-mexikói lovaglási mód, melyre hatással volt az angol lovaglási mód. Arizona, Új-Mexikó, Colorado, Kansas, Nebraska és Oklahoma államok jórészt a texasi stílust vették át. A stílusfajták keveredése figyelhető meg Washington, Montana, Idaho, Wyoming és Utah területén.

Western versenyágak

A western versenyszámoknak az alapját is a cowboyok munkalovaglása képezi, a versenyek feladatai az állattartó farmokon dolgozó ranch lóval végzett munka szinte valamennyi elemét magukban hordozzák.

A western versenyek sokfélesége biztosítja, hogy a különböző fajtájú lovakkal indulók és az eltérő tudásszinttel rendelkezők is megtalálják a számukra ideális versenyfajtát, miközben a változatos programok remekül szórakoztatják a közönséget is. Azonban egy mondás szerint mindenfajta lóval lehet western stílusban lovagolni, de csak western lóval lehet western versenyt nyerni. A quarter horse-ot kimondottan versenycélokra tenyésztették ki, ezért egyes számokban ez a fajta verhetetlen.

1. Reining
Sokan western díjlovaglásnak nevezik. 2000 áprilisától az FEI (Nemzetközi Lovas Világjátékok) a már meglévő hat szakága mellé (díjugratás, díjlovaglás, military, távlovaglás, lovastorna, fogathajtás) hivatalosan is felvette hetedik szakágként a reininget.

A versenyzőknek előírt feladatsort kell bemutatni. Így például nagyköröket gyorsan, a kisköröket lassabban, ugrásváltásokat a megfelelő pontoknál. A spin gyors, 360 °-os fordulatot jelent a hátsó láb körül, miközben az elülső lábak ügetésszerű mozdulatokkal keresztezik egymást. A sliding stop nagyon látványos, vágtából a ló hirtelen a két hátsó lábára ül, majd tovább csúszik. A roll back a sliding stop utáni 180 °-os fordulat a hátsó lábon, mely után a ló az ellenkező irányba vágtázik vissza. A hátraléptetés itt gyorsabban és hosszabban történik, mint az angol stílusban.

2. Freestyle reining
Ez igen látványos és szórakoztató versenyszám, hiszen a lovas az általa választott zenéhez önállóan kigondolt reining gyakorlatot ad elő, az általa kiválasztott ruházatban vagy kosztümben.

3.  Western riding
A ló mozgékonyságát kígyóvonalban és rúdon át vágtázva mutatja meg, számos ugrásváltással kibővítve.

4. Trail
A trail pályán olyan akadályokat állítanak fel, amelyek terepen is előfordulhatnak. A feladatok közé tartozik a kapun való áthaladás (a kaput lóhátról kell kinyitni, majd becsukni), rudakon való átléptetés, körbefordulás zárt, szűk helyen és egy tárgy átvitele vagy áthúzása az egyik helyről a másikra.

5. Western pleasure
Ebben a versenyszámban a ló járását, valamint megjelenését pontozzák.

6.  Western horsemanship
Ez a versenyszám a lovas vizsgája, ahol ülését, a segítségadásait értékelik, valamint azon képességét, ahogy a bemutató alatt lovát ellenőrzése alatt tartja.

7.  Barrel racing
Ez egy gyorsasági versenyszám, melyhez a nekifutást követően háromszög alakban felállított három hordót kell minél gyorsabban megkerülni.

8. Pole bending
A pole bending is egy gyorsasági verseny, olyan szlalomfutás, melyet hat rúd megkerülésével kell mindkét irányban lovagolni. Minden résztvevő nekifutással indít.

9. Cutting
Ez a versenyszám, mely az USA-ban az elsőszámú western lovassportnak számít, csak néhány éve került be az európai versenyek programjába. A legnagyobb vonzerőt jelenti a közönség számára is a western versenyszámok közül. A Cutter belovagol a csorda közepébe, majd kiválaszt egy állatot, melyet a pálya közepére kell terelnie, majd el kell zárnia az állat csordához való visszavonulási útját. Ehhez a lónak a marha minden mozdulatát pontosan követnie kell. A cutting csapatmunka is, miután a Cutter kiválasztotta a marhát, négy segítője ügyel tovább a csordára.

10.  Halter klassen
A halter klassen tulajdonképpen egy fajta bemutatót jelent, melyben a lovak felvezetését, küllemét, járását pontozzák nemek és életkorok szerint külön kategóriákban.

11.  Working cowhorse
A lónak egy marhát kell ellenőriznie: az állatot egy helyben kell tartania, a lovarda oldala mentén hajtania, majd kétszer a fal mellett megállítania, meg kell fordítania és végezetül a kifutó közepén egy nyolcas alakzatot leírva, végig kell terelnie.

Ezeken kívül még sok más versenyszám létezik. A rodeó számok közül Európában többet nem engedélyeznek az állatvédelmi törvények miatt.

Nemrég Houstonban elkészült egy nyitható tetejű, 70 ezer embert befogadó stadion, mely a világ jelenleg legnagyobb fedett arénája, tulajdonképpen egy mérnöki remekmű. Rossz idő esetén itt rendezik meg az amerikai futball mérkőzéseket és a rodeókat.
Amikor rodeók rendezésére kerül sor, homokot hordanak a pályára, előrébb csúsztatják a székeket és kezdődhet a viadal. A világ legjobb cowboyai mutatják be tudásukat, mely igen látványos és nagyszerű lehet, ha akár 70 ezer embert is képes odacsalogatni. A nézőket 6000 ember szolgálja ki. A hatalmas épületkomplexumban külön helyezik el az állatokat, akik itt várják, hogy betereljék őket az arénába.
Remélhetőleg egyszer majd nálunk is lesz olyan lovas rendezvény, mely egyszerre 70 ezer nézőt vonz.