Lovaglás
Egy összetett és nemes sportág
A díjugratást, díjlovaglást, lovastusát (military), fogathajtást, lovastornát, távlovaglást és a western reininget magában foglaló lovassport hazánkban nagy hagyománynak örvend. A lóversenyekkel ellentétben, ahol a lovak gyorsasága, kitartása és a kitűnő teljesítménye az elsődleges szempont, a lovassportok versenyein a lovas felkészültsége, teljesítménye és tudása a mérvadó. Döntő jelentőségű, hogy a lovas az állatot engedelmességre idomítsa és fejlessze ügyességét. Lássuk, melyek is az egyes szakágak története és azok szabályai.
Az egyik leglátványosabb és legismertebb lovassport, a díjugratás gyökerei a vadászlovaglásra és a tereplovaglásra vezethetők vissza. A lóháton kutyafalkával űzött vadászat széleskörű népszerűségnek örvendett Nyugat-Európa arisztokratáinak körében. A 19. században elterjedt úri sport során fontos szempont volt a lovak megfelelő képessége és kiképzése, hiszen a vadászatok alkalmával sokszor kényszerültek a természetes terepakadályok átugrására. Ennek a megfelelő kiképzésnek az igénye hozta létre a díjugrató sportot, amelyet később már versenyek is követtek. Az első magasugró és távolugró lovas versenyt 1868-ben rendezték meg Írországban, a Dublin Horse Show keretében, amelynek célja szintén a vadászlovak kipróbálása volt. A mai modern versenyeken a lovasok különböző, egymástól eltérő magasságú és szélességű akadályokból álló sorozaton ugratnak át. A versenyt természetesen a pályát a legkevesebb verőhibával a szintidőn belül teljesítő lovas nyeri.
A lovassportok közül a ló idomítottsága és engedelmességi készsége a legélesebben a díjlovaglásban mutatkozik meg. Visszatekintve XIV. Lajos korára elmondhatjuk, hogy már az akkori seregbeli kiképzésében sokat adtak arra, hogy a lovak a legkeskenyebb helyen is engedelmesen mozogjanak, forduljanak, nyugodtak maradjanak, ugyanakkor ne veszítsenek robbanékonyságukból sem. Ebben az igen magas követelményű egyéni sportágban a ló és lovas tulajdonképpen az egymásközti tökéletes harmóniát és összhangot mutatja be a porondon. A nemzetközileg előírt díjlovagló négyszögben a ló a kiképzési fokának megfelelő, meghatározott feladatokat kap, amelyeknek végrehajtását egytől tízig növekvő pontokkal értékelik a bírák. A pontszámok összesítés után alakul ki a versenyzők végleges pontszáma és ezáltal a verseny sorrendje.
A lovastusa, azaz a military a katonaság által tesztelés céljából szervezett tereplovaglásból ered. A lovassportok királynőjeként számon tartott lovastusa a mai napig a legnehezebb lovas szakágnak tekinthető. A military elnevezés az 1905-ös brüsszeli Military International verseny nevéből származik, amely a sportág első versenye volt. A háromnapos, összetett rendezvény három
részből állt. A díjlovagló gyakorlat mellett a katonai versenyzőknek egy lovast és lovat egyaránt kimerítő tereplovagláson, majd végül egy díjugrató versenyen kellett bizonyítaniuk. A díjlovaglás és díjugratás mellett 1912-től olimpiai sportágnak számító militaryben a második világháború óta civilek is versenyezhetnek.
A legrégebbi múltra visszatekintő sportok egyike a fogathajtás, hiszen már az ókori görög Olimpiák versenyszámai között is szerepelt. A modern fogathajtó versenyek, amelyek három versenyszámból állnak, szervezett sportként alig egy évszázada léteznek. Hivatalos sportággá csupán 1970-ben vált a fogathajtás, míg az első hivatalos Európa Bajnokságot 1971-ben rendezték Budapesten. A fogathajtás szabályai szerint a díj-, marton- és akadályhajtásból álló versenyszámokban a hibapontok végösszege adja a végső sorrendet. A bajnokot az összetett eredmények alapján hirdetik ki.
Az akrobatikus elemekkel tarkított lovastorna története szintén a katonaságig vezethető vissza, hiszen a katonák lovas kiképzésében nagy szerepe volt az ügyességet fejlesztő kötelező gyakorlatoknak és egyensúlyérzéknek. A modern lovastorna, azaz "voltizsálás" (a francia voltige szóból ered, amelynek jelentése röpködni) gyakorlatait a versenyzők lépésben, ügetésben és vágtában mutatják be. A felkészítés folyamán a voltizsálók valamennyi jármódban megtanulják a gyakorlatokat. A leginkább a gyerekek körében népszerű sportágban a feladatokat a ló hátán, fel- és leugrásoknál közvetlenül a ló teste mellett hajtják végre. A voltizsálás a versenyeken bemutatásra kerülő kötelező és szabadon választott gyakorlatok mellett alapgyakorlatokból áll. A lovastornán, amely hazánkban 1985 óta létezik hivatalos sportként, csapatban, párosban és egyénileg is indulhatnak a versenyzők.
A fogathajtás mellett a távlovaglás tekinthető rangidősnek a lovassportok szakágai között. Az Ausztráliában és az Egyesült Államokban különösen népszerű sportágnak három kategóriája van, így a versenyeket a rövid-, közép- és főtávon rendezik, 60, 90 és 120 vagy 160 kilométeren. A távlovaglásban alapkövetelmény a ló és a lovas kiváló erőnléte. Magyarországon egy idényben öt alkalommal rendeznek magyar bajnoki futamokat távlovaglásban, amelyet a Nemzetközi Lovas Szövetség 1980-ban nyilvánított hivatalos szakággá. Bajnokot az öt bajnoki futam eredményeinek összesítése alapján avatnak.
A wester reining lovaglás, vagy ahogyan másképpen nevezik western díjlovaglás, az egyik legdinamikusabb lovas sportág. Az Amerikából indult lovas szenvedély Európában is egyre közkedveltebb. Az igazi "ranch" hangulatot árasztó reininget 2000-ben a Nemzetközi Lovas Szövetség felvette a már meglévő hat szakága mellé, ráadásul 2012-re már hivatalos versenyszáma lesz az olimpiának is. Elsődleges szempont a sportág versenyein a ló megfelelő irányítása, minden mozdulatának kordában tartása. A lovasnak való engedelmesség mellett az arénában pont jár a gyorsaságért, stílusért, koncentrációs képességért, könnyedségért.
Díjlovaglás
dijugratás
lovaspóló
galopp
military
kettes fogat
Érdekeség
Nem minden ló van oda a vízért, és bár egyes lovak szívesen úsznak, a tenger hullámait nem kedvelik. Vannak olyanok is, akik még egy tócsába sem hajlandók belemenni (biztosan tapasztaltátok már)! Hogy kigyógyíthasd a lovad a víziszonyából, sok türelemre lesz szükséged. Először csak pocsolyákon sétáljatok át, majd vidd el egy sekély csendes vízhez. Menjetek együtt lovagolni olyan lovakkal, akik szeretik a vizet!!!
Western lovaglás
Sokan kérdezik tőlem, miért választottam a western lovaglást. Vannak köztük olyanok, akik egyáltalán nem ismerik és kíváncsiak; vannak, akik szeretnének belevágni, de még bizonytalanok; és vannak olyanok is, akik számára a western az, amikor a bőrkabátos, chaps-es fickó western nyeregben yiiiihaaaa-zva elvágtat mellettük az erdőben, aki nincs tekintettel se lóra, se emberre. Mert van, aki ezt tapasztalta.
Legtöbbünknek a filmekből ismert vadnyugat romantikáját jelenti a western. A nyerget, a kalapot, a szabadság érzését, amikor a cowboy hűséges lova hátán ellovagol a lemenő nap irányába.
Bár messze nem vagyok kompetens a témában, megpróbálom röviden leírni, mit is jelent a western ? számomra.
Feltehetőleg azt mindenki tudja, hogy a western stílus a marhák vagy egyéb állatok körüli munkákból alakult ki. Mexikóban, és Amerika déli területein hatalmas marhacsordák éltek. ?kezdetben - szabadon, és csak a rajtuk lévő billogból tudták megmondani egy-egy elcsavargott bociról, hogy kihez is tartozik. Egy ilyen több száz vagy még több állatból álló csordát képtelenség lett volna egy nálunk honos pásztor + pásztorkutya párossal irányítani. Lóháton viszont nagy távolságokat is gyorsan meg lehetett tenni, hatékonyabban össze lehetett terelni a csordát, át lehetett hajtani őket más területre, le lehetett választani például egyes beteg egyedeket, be lehetett fogni őket a billogozáshoz, tehát rengeteg munkánál volt szükség a ló segítségére.
Tulajdonképpen többről is van szó, mint segítségről: ló ezekben a munkákban kulcsszerepet játszott: gyorsnak kellett lennie, hogy terelésnél vissza tudja hajtani a széthúzó marhákat; fordulékonynak és robbanékonynak, hogy követni tudja az állatok minden mozdulatát. (A hagyományos western fajták - quarter horse, appaloosa - gyakran együtt születnek ezzel a ?cow sense?-szel, vagyis érzik a marha minden mozdulatát, mint egy jó pásztorkutya, aki a gazda utasítása nélkül is ? önszorgalomból ? fegyelmezi a rá bízott állatokat.) Tehát egy könnyen tanítható, izmos lóra volt szükség, aki semmiképp sem akadályozza a munkát azzal, hogy ijedezik, vagy ellenszegül.
A lovas a ló hátáról használta a lasszót vagy más eszközt, tehát egy kezével tudta csak fogni a szárat ? ehhez a lónak a lovas minden segítségére villámgyorsan ? automatikusan - kellett reagálnia. A segítségek is ehhez alkalmazkodtak. A szársegítség a western stílusban indirekt módon hat ? ez azt jelenti, hogy ha balra akarunk fordulni, akkor nem a bal szárat húzzuk, hanem a lazán lógó jobb szárat érintjük a nyakához (neck-reining) és azzal fordítjuk balra. Emiatt a szár súlyos bőrből van (általában), hogy a ló megérezze, ha hozzá ér. A zabla a már kiképzett lovakon általában feszítőzabla ? ami a hiedelmekkel ellentétben nem fegyelmezésre való, hanem arra, hogy a ló a legkisebb mozdulatokat is megérezze a feszítőkarok emelő hatása miatt. A western nyereg spanyol/ mexikói eredetű, és legfőbb funkciója a biztonság és a kényelem (gondoljunk a napokig tartó terelésekre) Nem hiányozhat róla a nyeregszarv, ami eredetileg arra való, hogy ha a cowboy meg akarja állítani a meglasszózott marhát, akkor ne rántsa ki a nyeregből, hanem a sokkal stabilabb nyereghez legyen erősítve a lasszó vége, és a ló súlya tartsa meg az állatot.
A stílus lényege, hogy a lovat nem hajtjuk és piszkáljuk folyamatosan: ha megtette, amit kértünk, akkor békén hagyjuk ? ez a jutalma. Másik jellemzője, hogy kevésbé hangsúlyos a csizmasegítség és a szársegítségnek is csak jelzőértéke van. Legnagyobb szerepe a testsúlysegítségnek van.
A mai western versenyek a hagyományos, marhával kapcsolatos munkákat szimbolizálják.
-A reining vagy western díjlovaglás a ló legkisebb segítségekkel való tökéletes irányítását célozza meg.
-A cutting (leválasztás a csordától), a roping (lasszózás), a team penning (csoportos bekerítés) a marhák körüli munkákról szól.
-A trail versenyen a feladat a terepakadályok leküzdése.
-A barrel racing (hordókerülés) és a pole bending (szlalomozás) a gyorsaság és fordulékonyság versenye.
-Ezen kívül még sokféle megmérettetés létezik, ahol a stílust, a ló felépítését, az együttműködést stb. díjazzák.
Egyre több szó hangzik el az úgynevezett ?suttogásról?, amit a westernből eredeztetnek, és úgy tűnhet, hogy a lóbarát belovaglás és kiképzés a western stílus sajátja. Ez csak részben igaz, ugyanis amikor a westernló még valóban munkaló volt, akkor megesett, hogy csak a nyereg volt állandó, a lovak cserélődtek alatta. A cowboyok nem kímélték a ?munkaeszközeiket?, hiszen rengeteg volt belőlük. A cél a ló minél egyszerűbb és gyorsabb munkába állítása volt. Nem volt idő a ló ?lelkére?. Természetesen voltak lovasemberek, akik már akkor is próbálták megismerni a faj természetét, és ezt felhasználva képezni őket; ez az, ami ma újra felfedeztek és hirdetnek. De én azt hiszem, a lóbarát kiképzési módot nem lehet egyetlen lovaglási stílusból származtatni, hiszen lószerető emberek mindenhol voltak/vannak.
Muity Marinka
A western lovaglás eredete
Történelmi utazásunk abban az időben kezdődik, amikor spanyol telepesek a meggazdagodás reményében meghódították a mai Egyesült Államok dél-nyugati részét. A kontinens végtelen távolságait azonban úgy tűnt, hogy csupán lovakkal lehet legyőzni.
Kalifornia akkoriban olyan spanyol kolónia volt, mely 150-200 évig a világtól elszigetelten létezett. Az egykor a hódítókkal érkezett lovak ? a szarvasmarhákhoz hasonlóan ? teljesen szabadon éltek, s ők alkották a vadon élő mustang ménesek állományát. A telepesek a legjobb lovakat befogták és betörték.
Ez a vidék és életforma szükségessé tette a lovaglást. A spanyolok a vaquerók (Spanyolországban így hívták a tehenészeket) lovas hagyományait is ápolták. A kaliforniai zabla és a western nyereg a spanyol zablákból és nyergekből alakult ki.
A lovaglás új irányzatainak kifejlődésében fontos szerepet játszott az észak- és kelet-európai telepesek előrenyomulása Amerika keleti részéről. Megkezdődött az ?aranyláz? korszaka. A spanyol telepeseket a mai Texas, Új Mexikó, Arizona és Kalifornia területéről Mexikóba üldözték.
A 19. században kezdődött meg a keleti nagyüzemekben a húsfeldolgozás, ezért az elvadult texasi szarvasmarha csordákat befogták, és a marhaközpontokba (Abilene, Dodge City, Witchita, Tombstone) hajtották, majd onnan vasúton keletre szállították őket. Mintegy 30 évig ezek a nagyszabású jószágterelések formálták a nyugat történetét, melyek a mai western lovaglási stílus kialakulásában is nagy szerepet játszottak.
Két lovaglási mód alakult ki ebben az időszakban: a kaliforniai és a texasi stílus.
A kaliforniai stílust a nagy, szabad területeken dolgozó vaquerók alakították ki, akik a hagyományt követve, meggyőződésből voltak lovasok. Elődeik Spanyolországban bikaviadalokon vettek részt, és harci lovakat képeztek ki, melynek technikájából a vaquerók átvették azokat az elemeket, melyeket a marhákkal való munka során alkalmazni tudtak. Számukra ménesekkel dolgozni generációk óta megszokott dolog volt. Lovuk legértékesebb tulajdonuk volt.
A texasi stílus szintén a spanyol lovagló hagyományokon alapul, ám elsősorban a marhahajtás gyakorlati részének követelményeit tartotta szem előtt.
A nagy marhahajtások a legendás Chislholm ?ösvényen folytak. Ebben az időszakban 4 millió szarvasmarhát tereltek texasból a teherpályaudvarokra.
A marhacsordák tulajdonosai otthontalan férfiakat fogadtak fel, akik néhány dollárért vállalták a megpróbáltatásokat. Vad lovakat fogtak be, néhány hét alatt képezték ki őket, s már akkor belovagoltnak számítottak, ha embert tűrtek meg a hátukon. Ezeket a lovakat az út végén eladták.
A texasi farmokon dolgozó lovast - eredetileg idénymunkást ? a sors változtatta lovassá. Számára a marhák őrzése volt a legfontosabb, s ennek kiváló eszköze volt a ló.
A 19. század egyik borzalmasan hideg telén majdnem az összes északi államban élő szarvasmarha elpusztult. Az eddig csupán szezonmunkásként alkalmazott marhapásztorokat innentől kezdve egész éven át foglalkoztatták. Megváltoztak a szarvasmarhák és a lovak fajtái is. Tudatos tenyésztéssel a támadó kedvű longhornból erős hús-marha fajta alakult ki, míg a félvad lovakból különféle keresztezésekkel kialakították a közismert quarter horse fajtát. (V. Melléklet: Szemelvények a Vadnyugat életéből.)
Összegezve tehát a kaliforniai stílust szinte minden külső befolyás nélkül egészen a 20. századig ápolták és fejlesztették. A mai napig a kaliforniai hatás jellemzi Kalifornia, Oregon és Nevada államok lovaglási stílusát. A texasi stílus a mai Texas környékén kialakult spanyol-mexikói lovaglási mód, melyre hatással volt az angol lovaglási mód. Arizona, Új-Mexikó, Colorado, Kansas, Nebraska és Oklahoma államok jórészt a texasi stílust vették át. A stílusfajták keveredése figyelhető meg Washington, Montana, Idaho, Wyoming és Utah területén.
Western versenyágak
A western versenyszámoknak az alapját is a cowboyok munkalovaglása képezi, a versenyek feladatai az állattartó farmokon dolgozó ranch lóval végzett munka szinte valamennyi elemét magukban hordozzák.
A western versenyek sokfélesége biztosítja, hogy a különböző fajtájú lovakkal indulók és az eltérő tudásszinttel rendelkezők is megtalálják a számukra ideális versenyfajtát, miközben a változatos programok remekül szórakoztatják a közönséget is. Azonban egy mondás szerint mindenfajta lóval lehet western stílusban lovagolni, de csak western lóval lehet western versenyt nyerni. A quarter horse-ot kimondottan versenycélokra tenyésztették ki, ezért egyes számokban ez a fajta verhetetlen.
1. Reining
Sokan western díjlovaglásnak nevezik. 2000 áprilisától az FEI (Nemzetközi Lovas Világjátékok) a már meglévő hat szakága mellé (díjugratás, díjlovaglás, military, távlovaglás, lovastorna, fogathajtás) hivatalosan is felvette hetedik szakágként a reininget.
A versenyzőknek előírt feladatsort kell bemutatni. Így például nagyköröket gyorsan, a kisköröket lassabban, ugrásváltásokat a megfelelő pontoknál. A spin gyors, 360 °-os fordulatot jelent a hátsó láb körül, miközben az elülső lábak ügetésszerű mozdulatokkal keresztezik egymást. A sliding stop nagyon látványos, vágtából a ló hirtelen a két hátsó lábára ül, majd tovább csúszik. A roll back a sliding stop utáni 180 °-os fordulat a hátsó lábon, mely után a ló az ellenkező irányba vágtázik vissza. A hátraléptetés itt gyorsabban és hosszabban történik, mint az angol stílusban.
2. Freestyle reining
Ez igen látványos és szórakoztató versenyszám, hiszen a lovas az általa választott zenéhez önállóan kigondolt reining gyakorlatot ad elő, az általa kiválasztott ruházatban vagy kosztümben.
3. Western riding
A ló mozgékonyságát kígyóvonalban és rúdon át vágtázva mutatja meg, számos ugrásváltással kibővítve.
4. Trail
A trail pályán olyan akadályokat állítanak fel, amelyek terepen is előfordulhatnak. A feladatok közé tartozik a kapun való áthaladás (a kaput lóhátról kell kinyitni, majd becsukni), rudakon való átléptetés, körbefordulás zárt, szűk helyen és egy tárgy átvitele vagy áthúzása az egyik helyről a másikra.
5. Western pleasure
Ebben a versenyszámban a ló járását, valamint megjelenését pontozzák.
6. Western horsemanship
Ez a versenyszám a lovas vizsgája, ahol ülését, a segítségadásait értékelik, valamint azon képességét, ahogy a bemutató alatt lovát ellenőrzése alatt tartja.
7. Barrel racing
Ez egy gyorsasági versenyszám, melyhez a nekifutást követően háromszög alakban felállított három hordót kell minél gyorsabban megkerülni.
8. Pole bending
A pole bending is egy gyorsasági verseny, olyan szlalomfutás, melyet hat rúd megkerülésével kell mindkét irányban lovagolni. Minden résztvevő nekifutással indít.
9. Cutting
Ez a versenyszám, mely az USA-ban az elsőszámú western lovassportnak számít, csak néhány éve került be az európai versenyek programjába. A legnagyobb vonzerőt jelenti a közönség számára is a western versenyszámok közül. A Cutter belovagol a csorda közepébe, majd kiválaszt egy állatot, melyet a pálya közepére kell terelnie, majd el kell zárnia az állat csordához való visszavonulási útját. Ehhez a lónak a marha minden mozdulatát pontosan követnie kell. A cutting csapatmunka is, miután a Cutter kiválasztotta a marhát, négy segítője ügyel tovább a csordára.
10. Halter klassen
A halter klassen tulajdonképpen egy fajta bemutatót jelent, melyben a lovak felvezetését, küllemét, járását pontozzák nemek és életkorok szerint külön kategóriákban.
11. Working cowhorse
A lónak egy marhát kell ellenőriznie: az állatot egy helyben kell tartania, a lovarda oldala mentén hajtania, majd kétszer a fal mellett megállítania, meg kell fordítania és végezetül a kifutó közepén egy nyolcas alakzatot leírva, végig kell terelnie.
Ezeken kívül még sok más versenyszám létezik. A rodeó számok közül Európában többet nem engedélyeznek az állatvédelmi törvények miatt.
Nemrég Houstonban elkészült egy nyitható tetejű, 70 ezer embert befogadó stadion, mely a világ jelenleg legnagyobb fedett arénája, tulajdonképpen egy mérnöki remekmű. Rossz idő esetén itt rendezik meg az amerikai futball mérkőzéseket és a rodeókat.
Amikor rodeók rendezésére kerül sor, homokot hordanak a pályára, előrébb csúsztatják a székeket és kezdődhet a viadal. A világ legjobb cowboyai mutatják be tudásukat, mely igen látványos és nagyszerű lehet, ha akár 70 ezer embert is képes odacsalogatni. A nézőket 6000 ember szolgálja ki. A hatalmas épületkomplexumban külön helyezik el az állatokat, akik itt várják, hogy betereljék őket az arénába.
Remélhetőleg egyszer majd nálunk is lesz olyan lovas rendezvény, mely egyszerre 70 ezer nézőt vonz.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Cialis Online 5 Mg Pet [url=http://drugsor.com]cialis and levitra[/url] On Line Pharmacy Using Paypal
Cialis Tratamiento Disfuncion Erectil StevSmusty
(Stevsparve, 2019.09.17 10:28)Keflex Low Glucose Sex Pills For Women What Is Vipro A Generic Viagra [url=http://cialviag.com]cheapest cialis[/url] Cialis Effet Secondaire Levitra
Conseil Acheter Cialis Matnirm
(Matnirm, 2018.06.16 22:14)Viagrasales Canada Levitra Viagra O Cialis Buy Kamagra New Zealand [url=http://buyciali.com]order cialis online[/url] Levitra E Alcool
kata_11@citromail.hu
(Kata, 2008.10.24 16:14)hát bogikám tök ügyi vagy!léccy hívjál föl mert én mér 1000szer hívtalak!!!!!!!!cjupppppp!!Katus
Propecia Generica De Farmacias EllSkycle
(Ellgedo, 2019.11.05 20:54)